#5 - "New life, new home, new family"

Indulás, érkezés stb.

Tizenegy nap telt el, mióta megérkeztem új otthonomba. Richmond mesebeli "kis" város, telis-tele a filmekből jól ismert faházakkal, gyönyörű tájakkal, forgalmas és kevésbé forgalmas utakkal.

Január 12-én, csütörtökön érkeztem a richmondi pályaudvarra. A vonat Washington DC-ből indult, a Union Station-ről.

 ... just me.

With my friend, Miranda at the Union Station. xD That was unforgettable! I miss you!

Az állomás Washingtonban extra-kaotikus volt, először azt se tudtuk, merre induljunk. Ketten voltunk egy másik au-pair lánnyal, Mirandával, aki New Yorkba utazott. Keringtünk vagy fél órát mire megtaláltuk az automatát, ami kiadta az előre lefoglalt jegyünket, aztán még fél óránkba telt, mire megtaláltuk, hogy hol kell megnézni, hogy honnan indul a vonatunk...

 

 ...végül csak meglett. xD

O.o Hát ja... a londoni reptér nem volt ilyen bonyolult. De idetaláltam, és ez a lényeg. :')

Na, de visszatérve az érkezésre... gombóccal a gyomromban szálltam le a vonatról. A csomagjaimat kb. ledobtam, mert a vonat magas, a bőröndök pedig extra nehezek voltak. Mikor végre valahára leszálltam, elkezdtem sétálni a pályaudvar be- és kijárata felé, ahol Anita, Chuck és a kis Georgie mosolyogva, integetve fogadtak. Mikor megpillantottam őket, egyből megnyugodtam és azt gondoltam: nyugi Orsi, most már minden rendben lesz, biztonságban vagy! :') És tényleg... már majdnem két hete élek itt és azt kell, hogy mondjam: én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Több olyan au-pair lányról hallottam, akik nem érezték jól magukat a vendéglátó családjukkal vagy úgy érezték, nem fogadják el őket. Én minden este hálát adok az Egemnek, hogy ide kerültem. Georgie egy tündér, imádni való kisfiú. Nagyon féltem, hogy nem fogad majd el, hogy nehéz lesz majd leszakadnia a szüleiről és, hogy nem hallgat majd rám, de nem így lett. Azt hiszem már az első pillanatban eldőlt, szeretni fogjuk egymást. Mikor először beültem mellé az autóba végigméregetett, majd rám pislogott azokkal a hatalmas, gyönyörű, kék szemeivel és mosolyogni kezdett... akkora kő esett le a szívemről, hogy New Yorkban is hallották a puffanást. xD Szóval Georgie és "Ini"---> ez volnék én Georgie nyelven, jó barátok lettek. :) <3

Érdekes téma... :') Mintha otthon lennék...

Mikor megérkeztünk, körbevezettek a házban, megmutattak minden helyiséget és a túra végén elérkeztünk az én szobámhoz... Istenem, annyira gyönyörű! Imádom. Mikor beléptem azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, annyira meghatódtam, ám mikor megláttam az ágyamat már egyértelmű volt, hogy sírás lesz a vége...

Az ágyam teis-tele volt apró kis ajándékokkal és amit a legjobban szeretek: egy képeslap, amit Georgie készített! <3

Iszonyú gyorsan elszaladt ez a két hét és Jesszus, mennyi minden történt... nem is tudom, hol kezdjem...

Driving in the US!

Vezettem a nagy autót (automata váltós, hatalmas Honda xD) ééés sikerült!!! Nem ütöttem el senkit, nem mentem neki semminek és a váltó... hát, ezt nekem találták ki. Sehol egy árva kuplung! Yesss! :')

Shopping...

Mikor először elmentünk vásárolni az első dolog amit választottam egy doboz müzli volt, amiről Nick Jonas mosolygott rám... jellemző. XD Ennyit a shoppingolási szokásaimról... ja, és anyu! Végre megvan a mackónadrág!!! :D

With Nick in my beautiful room! :)

Trip to Downtown...

Múlthét vasárnap kirándultunk Richmond belvárosában és megnéztük a Virginia State Capitolt. Gyönyörű épület, gigantikus és olyan energetikája van, hogy őrület. Vettem egy-két suvenirt is. :) Az mindig kell... xD

 Hárman párban. <3

 A Capitol előtt. It was HUGE!

 Peace n' flags! XD

 xD épp törvényt hozok! 

Music class with Rompy! (Rock n' Roll week)

 Csíííz! :)

 <3

 Let's rock! My little NickJ! :)

 We went to the zoo... xD

 Gerorge was so busy all the time... :')

 With the bubbles and Rompy!

In THE car. :)

Az étkezésről...

Itt a vacsora számít fő étkezésnek, ami eleinte egy kicsit fura volt, de kezdem megszokni. :) Kipróbáltam egy pár klasszikus amcsi kaját, pl. a BBQ-t és azt a kerek, édes fánkot, mindenféle csokival a tetején, finomságokkal megtöltve, lyukkal a közepén amit a rendőrök zabálnak az amerikai filmekben. :D Na, ezt jól leírtam. :D Remélem azért érthető... :D A lényeg, hogy finom volt...

Én és a lelkem avagy érzelgés felsőfokon avagy the dark side of the American dream. 

Hiányzik az otthonom, a testvéreim, de boldog vagyok. Néha úgy érzem, napról napra egyre könnyebb minden, majd történik valami és rám tör a honvágy. Esténként sokat hazagondolok és legtöbbször a barátokkal és a családdal együtt töltött órák jutnak eszembe. Néha sírok, de ez természetes. El fog múlni. Remélem.

Olyan jó, mikor Skype-olunk a családdal... olyankor mindig úgy érzem, otthon vagyok. Egy kicsit megszűnik a távolság érzet... azért rossz, amikor megölelném Ádit és beleütközök a monitorba... :( ...

Ádika készített nekem egy rajzot, amit elküldtek e-mailben... minden nap megnézem és csodálom, hogy milyen ügyes. Szegénykém most bárányhimlős... olyan fura, hogy nem vagyok otthon vele és nem láthatom a kis pöttyeit... szegény kis Tojcikám...

A csodálatos mű! <3 Köszönöm Tojcika!

To work or not to work, this is the question...

Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat: túl vagyok az első hivatalos "munka"hetemen is. És, hogy miért tettem ilyen béna macskakörmök közé a munka szót? A válasz egészen egyszerű: nem tekintem munkának, amit csinálok. Georgie olyan nekem, mint egy kistestvér, nagyon megszerettem és imádok vele lenni. Szeretem, mikor mosolyog és még jobban, mikor nevet. Remélem, hogy az egész év ilyen jól telik majd, mint ez a pár nap. Nagyon hálás vagyok Anitának és Chucknak mindazért, amit kaptam tőlük és legfőképpen azért, hogy szeretnek és az első pillanattól fogva azt éreztették: "nem vagy idegen!" Csodálatos érzés, hogy megbíznak bennem és, hogy rám bízták a legnagyobb kincsüket a világon...

Az első hét péntekjén ez az üzenet fogadott az étkezőasztalon:

Na, mondanom se kell, hogy miután elolvastam, bőgtem egy sort... KÖSZÖNÖM!

Végezetül néhány kép az "unalmas" hétköznapjainkról... 

 With Bunny... <3

 Hukki, Hugi & Georgie <3

 Hihi. Mondom én, hogy kicsi NickJ! xD Nézzétek, hogy bűvöli a szintit!

FUN, FUN, FUN!

 Brüm, brüm!

 Szasza, ezt csak Neked... remélem, látod a lényeget... XD (Ha nem, zoom-olj rá! XD)

 "MOM! Phineas and Ferb are making a title sequence!" XD

 ??? :'D

 With Bunny again. <3 Sooo cute!

 Valaki nagyon elfoglalt... :)

 Put the doggy in the box! :')

Coming soon... Byebye! :)

#4 - OMG I'm in the US!

Departure

Január 8. 12:50, Budapest. Az idő csípősen szeles és zord, de az izgalomtól nem érzem, hogy hideg van. Az egész család elkísért a repülőtérre, annyira jó volt. Akkor még nem fogtam fel, hogy néhány óra múlva szinte felfoghatatlan távolságra kerülök tőlük... köszönöm a támogatást és, hogy vagytok! Amcsisan szólva: Love you guys! ;')

 Szaszkám :)

 <3

 

Apu meghúzódott a háttérben, mint egy jó titkos-ügynök, de ő is ott volt ám! :)

Az út kellemesen telt, az idő tökéletes volt a repüléshez... :)

 From Budapest to London

 Nem unatkoztunk, ugye Joe? xD

 From London to Washington DC

 Sorstársam, BigRob. We were all serious! xD And that's no lie!

 Time for us to fly! <3

London lights. It was wonderful! Like the LIFE is.

 Just listen! ...

Arrival

Január 9-én Washnigtonban ébredtem. Hihetetlen érzés volt. A hosszú és fárasztó repülőút és életem első amerikai taxizása után egy szállodai szobában sütött a hasamra nap egy columbiai és egy olasz lány társaságában. Reggel nyolckor a szálloda éttermében találkoztunk a többi au-pair lánnyal, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek az államokba. Volt egy kínai, néhány olasz, dél-afrikai, brazil, német, belga és egy bolíviai lány is. Nagyon örültem, hogy megismerhettem őket, ez a pár nap velük felejthetetlen, életre szóló élmény volt. Az oktatás három napig tartott, sok érdekes dologról meséltek nekünk, ám ami a legjobban tetszett az az úgynevezett First Aid and CPR oktatás, aminek a végén egy igazolást kaptunk, hogy hivatalosan megmenthetjük a bajba jutott emberek életét szerte a világon. OMG egy gyermekkori álom vált valóra! Én lettem Superman! XD

Az első két oktatási nap délutánján a csajokkal nyakunkba vettük a várost...

Röviden Washington DC-ről:

Washington D.C. különálló, független város, vagyis nem tartozik egyik amerikai államhoz sem. A város formája felülről nézve csúcsára állított négyszög alakú, melynek mértani közepén helyezkedik el a mindenkori államelnök rezidenciája, a White House. További érdekessége, hogy itt nincsenek magas toronyépületek, sem felhőkarcolók. Ennek oka, hogy Washington-ban van egy emlékmű, egy magas obeliszk -Washington Monument-, amelynél semelyik városbeli épület sem lehet magasabb. Ez érthető is, hiszen a sok magas épület között teljesen elveszítené szépségét, jelentőségét, különlegességét.

Megnéztük Washington DC összes történelmi épületét, beleértve a fehér házat is of course...ééés nem volt olyan nagy szám, mint amilyennek képzeltem. A Washington Capitol sokkal szebb volt... :) Legalábbis számomra...

Íme, néhány kép a városnéző túránkról:

 A metrónál...the orange one is the right one. :D

 <3

 Fejemen a Washington Monument xD

 Washington Capitol

 The real White House :')

 Csöppet megéheztünk, igen. :) Allora! :')

 Lincoln Memorial

 OMG my first Sushi with Wasabi... it was AWESOME! LOVE IT! <3 :)

A real "american-lifestyle" moment :')

Fantasztikus volt ez a pár nap, soha nem felejtem el! It was so amazing! Allora girls! We can do this! Keep calm and don't forget: call 911 and come back! :'D Love you guys! <3