Orsi in the USA

Oh, happy days...

Pontosan ma egy hónapja annak, hogy Richmondban élek. Hihetetlen. Annyi minden történik velem, hogy az idő csak úgy repül. Néha azt gondolom: állj már meg hé! Még csak most jöttem! :)

A napjaim csodásan telnek, bár volt egy-két mély pontom, egyik Ádikám szülinapján. Nagyon furcsa volt, hogy nem lehetek ott, mikor elfújja a hat gyertyát a menő Verdás tortáján... <3 Isten Éltessen Ádika, te nagy 6 éves! Nagyon szeretlek! Vigyázz a hörcsögödre! Alig várom, hogy odaérjen végre az ajándékod! Haladjon már a postás! Grrr!!!

Happy Birthady Ádika! <3

Kaptam Ádikámtól három újabb alkotást. Minden nap megnézem és nagyon, nagyon büszke vagyok rá! Egyre ügyesebb, a rajzai egyre kidolgozottabbak... olyan hihetetlen sebességgel fejlődik... mi lesz, ha suliba megy? :D

Angry Birds... xD

Őőő... :'D Bence állata by Ádi XD

Ezen bőgtem... azt hiszem, azon a repcsin én ülök... :'(

Várom az újabb rajzokat szívem! <3 I love You!

Weather report... xD

Azt mondják, otthon nagyon hideg van és nagy hó esett... egy kis szemléltetés:

Mócsingok a hóban xD

Itt egész tegnapig szuper, tavaszi idő volt, de most ideért a hidegfront. Esett 5 percig a hó, majd az azt követő 5 percben el is olvadt... mire leértem, hogy lefotózzam, ennyi maradt belőle:

Mennyi ho-ho-hóóó... XD

Őszintén szólva remélem nem is lesz több. Ezt az időjárást jobban élvezzük:

"Push me on a swing, feel the air, through my hair..." by Wiggles :'D

A sárga csikónk... :')

Pataknézőben... :)

SUPER BOWL

Oh, yeah! We had an amazing Super Bowl party with the family. It was my first (more precisely the second, but my first Super Bowl XD) American Football experience, aaand it was AWESOME! I enjoyed the game and the FOODs too, but the DÁBIDÍ (birthday cake) was the BEST! :D At last, the NY Giants would be the World Champion team. Someone told me, they were just lucky, but I belive you Nick! ;D They are such an amazing team! xD

Watch out Nick, I'm coming!

Ééés március 16-án újra teljesül egy álom... NEW YORK! Négy napot töltök majd ott és a második napon színházba megyek... igen. A Broadway-re. És igen. A How To Succeed-re. Mikor ideért a jegy és Georgie a kezembe adta, azt hittem, kiugrik a szívem... a darab egy komédia, de van egy sanda gyanúm, hogy végig fogom bőgni a katarzistól. Ráadásul a második sorban ülök... oh Istenem... szerintem se enni, se aludni nem fogok aznap... <3

My super-cool Nicky-ticky. <3 <3 <3

Olyan dolgok ezek, hogy az ember nem is képes rá, hogy felfogja, vele történik. Olyan ez az egész, mintha álmodnám... nem akarok felébredni. Még nem. Ez életem legszebb álma. :)

I belive in fairies...

Ma reggel, miközben főztem a kávét, Georgie és Anita elém álltak, átöleltek és kaptam tőlük egy zöld ajándékszatyrot. Három dolog volt benne. Egy útikönyv a New York-i kalandomhoz, térképpel, tanácsokkal, úti-tervekkel; egy kis ékszertartó próbababa (már rá is aggattam a dzsudzsuimat :P) és egy kártya, egy rövidke üzenettel és Georgie futurisztikus rajzával:

Nagyokat kellett nyelnem, hogy ne bőgjem el magam... T.T Minden este, mielőtt elalszom eszembe jut, milyen szerencsés is vagyok, hogy ide kerültem és megismerhettem ezeket a csodálatos embereket. Hálás vagyok az Egemnek, hogy jó irányba terelgetett és megmutatta ezt a fantasztikus és egyben fantasztikusan más világot.
My answer to my amazing host family: I enjoy every minute with all of you, especially with my Sugar Pie, Honey Bunch Goergie-pú! <3 I'm so blessed to be here. Thanks for everything! <3 I love you!

PicSpray...

Szívószállal, mint a nagyok. :)

Hanging out at Starbucks xD

Szegénykém, mit össze nem nyomorgatom... dehát olyan ennivaló a kis dudrija... <3

Peace, love aaand WIGGLES! See you soon! XD xoxo

Indulás, érkezés stb.

Tizenegy nap telt el, mióta megérkeztem új otthonomba. Richmond mesebeli "kis" város, telis-tele a filmekből jól ismert faházakkal, gyönyörű tájakkal, forgalmas és kevésbé forgalmas utakkal.

Január 12-én, csütörtökön érkeztem a richmondi pályaudvarra. A vonat Washington DC-ből indult, a Union Station-ről.

... just me.

With my friend, Miranda at the Union Station. xD That was unforgettable! I miss you!

Az állomás Washingtonban extra-kaotikus volt, először azt se tudtuk, merre induljunk. Ketten voltunk egy másik au-pair lánnyal, Mirandával, aki New Yorkba utazott. Keringtünk vagy fél órát mire megtaláltuk az automatát, ami kiadta az előre lefoglalt jegyünket, aztán még fél óránkba telt, mire megtaláltuk, hogy hol kell megnézni, hogy honnan indul a vonatunk...

...végül csak meglett. xD

O.o Hát ja... a londoni reptér nem volt ilyen bonyolult. De idetaláltam, és ez a lényeg. :')

Na, de visszatérve az érkezésre... gombóccal a gyomromban szálltam le a vonatról. A csomagjaimat kb. ledobtam, mert a vonat magas, a bőröndök pedig extra nehezek voltak. Mikor végre valahára leszálltam, elkezdtem sétálni a pályaudvar be- és kijárata felé, ahol Anita, Chuck és a kis Georgie mosolyogva, integetve fogadtak. Mikor megpillantottam őket, egyből megnyugodtam és azt gondoltam: nyugi Orsi, most már minden rendben lesz, biztonságban vagy! :') És tényleg... már majdnem két hete élek itt és azt kell, hogy mondjam: én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Több olyan au-pair lányról hallottam, akik nem érezték jól magukat a vendéglátó családjukkal vagy úgy érezték, nem fogadják el őket. Én minden este hálát adok az Egemnek, hogy ide kerültem. Georgie egy tündér, imádni való kisfiú. Nagyon féltem, hogy nem fogad majd el, hogy nehéz lesz majd leszakadnia a szüleiről és, hogy nem hallgat majd rám, de nem így lett. Azt hiszem már az első pillanatban eldőlt, szeretni fogjuk egymást. Mikor először beültem mellé az autóba végigméregetett, majd rám pislogott azokkal a hatalmas, gyönyörű, kék szemeivel és mosolyogni kezdett... akkora kő esett le a szívemről, hogy New Yorkban is hallották a puffanást. xD Szóval Georgie és "Ini"---> ez volnék én Georgie nyelven, jó barátok lettek. :) <3

Érdekes téma... :') Mintha otthon lennék...

Mikor megérkeztünk, körbevezettek a házban, megmutattak minden helyiséget és a túra végén elérkeztünk az én szobámhoz... Istenem, annyira gyönyörű! Imádom. Mikor beléptem azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, annyira meghatódtam, ám mikor megláttam az ágyamat már egyértelmű volt, hogy sírás lesz a vége...

Az ágyam teis-tele volt apró kis ajándékokkal és amit a legjobban szeretek: egy képeslap, amit Georgie készített! <3

Iszonyú gyorsan elszaladt ez a két hét és Jesszus, mennyi minden történt... nem is tudom, hol kezdjem...

Driving in the US!

Vezettem a nagy autót (automata váltós, hatalmas Honda xD) ééés sikerült!!! Nem ütöttem el senkit, nem mentem neki semminek és a váltó... hát, ezt nekem találták ki. Sehol egy árva kuplung! Yesss! :')

Shopping...

Mikor először elmentünk vásárolni az első dolog amit választottam egy doboz müzli volt, amiről Nick Jonas mosolygott rám... jellemző. XD Ennyit a shoppingolási szokásaimról... ja, és anyu! Végre megvan a mackónadrág!!! :D

With Nick in my beautiful room! :)

Trip to Downtown...

Múlthét vasárnap kirándultunk Richmond belvárosában és megnéztük a Virginia State Capitolt. Gyönyörű épület, gigantikus és olyan energetikája van, hogy őrület. Vettem egy-két suvenirt is. :) Az mindig kell... xD

Hárman párban. <3

A Capitol előtt. It was HUGE!

Peace n' flags! XD

xD épp törvényt hozok!

Music class with Rompy! (Rock n' Roll week)

Csíííz! :)

Let's rock! My little NickJ! :)

We went to the zoo... xD

Gerorge was so busy all the time... :')

With the bubbles and Rompy!

In THE car. :)

Az étkezésről...

Itt a vacsora számít fő étkezésnek, ami eleinte egy kicsit fura volt, de kezdem megszokni. :) Kipróbáltam egy pár klasszikus amcsi kaját, pl. a BBQ-t és azt a kerek, édes fánkot, mindenféle csokival a tetején, finomságokkal megtöltve, lyukkal a közepén amit a rendőrök zabálnak az amerikai filmekben. :D Na, ezt jól leírtam. :D Remélem azért érthető... :D A lényeg, hogy finom volt...

Én és a lelkem avagy érzelgés felsőfokon avagy the dark side of the American dream.

Hiányzik az otthonom, a testvéreim, de boldog vagyok. Néha úgy érzem, napról napra egyre könnyebb minden, majd történik valami és rám tör a honvágy. Esténként sokat hazagondolok és legtöbbször a barátokkal és a családdal együtt töltött órák jutnak eszembe. Néha sírok, de ez természetes. El fog múlni. Remélem.

Olyan jó, mikor Skype-olunk a családdal... olyankor mindig úgy érzem, otthon vagyok. Egy kicsit megszűnik a távolság érzet... azért rossz, amikor megölelném Ádit és beleütközök a monitorba... :( ...

Ádika készített nekem egy rajzot, amit elküldtek e-mailben... minden nap megnézem és csodálom, hogy milyen ügyes. Szegénykém most bárányhimlős... olyan fura, hogy nem vagyok otthon vele és nem láthatom a kis pöttyeit... szegény kis Tojcikám...

A csodálatos mű! <3 Köszönöm Tojcika!

To work or not to work, this is the question...

Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat: túl vagyok az első hivatalos "munka"hetemen is. És, hogy miért tettem ilyen béna macskakörmök közé a munka szót? A válasz egészen egyszerű: nem tekintem munkának, amit csinálok. Georgie olyan nekem, mint egy kistestvér, nagyon megszerettem és imádok vele lenni. Szeretem, mikor mosolyog és még jobban, mikor nevet. Remélem, hogy az egész év ilyen jól telik majd, mint ez a pár nap. Nagyon hálás vagyok Anitának és Chucknak mindazért, amit kaptam tőlük és legfőképpen azért, hogy szeretnek és az első pillanattól fogva azt éreztették: "nem vagy idegen!" Csodálatos érzés, hogy megbíznak bennem és, hogy rám bízták a legnagyobb kincsüket a világon...

Az első hét péntekjén ez az üzenet fogadott az étkezőasztalon: